Ungarisch / Hungarian / magyarul
Amit Darwin még nem tudhatott
Éppen a 2009-es Darwin-év előtt, 2008. december 31-én a „DIE ZEIT” folyóiratban megjelent egy kétoldalas cikk „Köszönjük, Darwin!” címmel, amelyhez négy további egész oldalas cikk társult. A köszönet annak az embernek szólt, aki 200 évvel ezelőtt született, és akinek 150 éve jelent meg „A fajok eredete” című forradalmian új könyve.
Csodák a Bibliában
Korunkban, amelyben a tudománynak meghatározó szerepe van, a csodák első pillantásra irreálisnak tűnnek. Különösen a múlt század második fele hozott a tudomány és a technika terén úttörő felismeréseket:
És mégis létezik – a mi Istenünk!
Az Istennel kapcsolatos kérdéseket sokan megpróbálják kikerülni, vagy a rájuk adott válaszokkal nem törődnek. Mindez végleg nem sikerül.
Londoni ateisták nemrég emeletes buszokon akarták reklámozni, hogy nincs Isten. Ezt egy angol reklámtörvény meghiúsította, mivel csak olyasmit lehet reklámozni, ami konkrét tényekkel bizonyítható. Persze az agitátorok egyike sem tudta bizonyítani, hogy Isten nem létezik. A reklámozhatósági feltételek miatt, mintegy kibúvóként, megváltoztatták szlogenjüket, miszerint „valószínűleg” nincs Isten. Ha ez igaz, akkor Isten létezésének is van valamennyi valószínűsége, ami egyeseket máris elgondolkoztatott.
Jászol, kereszt és korona
Menedék a katasztrófák idején
Újabb és újabb katasztrófák pusztítanak világszerte. A 2004-es karácsonyi szökőárban 160.000 ember vesztette az életét. 1912-ben, a TITANIC elsüllyedésekor 1522 ember pusztult el. A második világháború 50 millió halottat követelt. Miért van ez így? Az első, az őskatasztrófa ezen a Földön az Éden-kertben történt: ez pedig az ember bűnbeesése volt (lásd 1Mózes 3. fejezetét). Ez okozta aztán az összes további katasztrófát. A bűn ugyanis elválasztja az embert Istentől, Isten nélkül pedig a végső, legnagyobb katasztrófa örvényébe sodródunk. Ha a mennybe akár csak egyetlen bűn bejutna, akkor ott is eluralkodna a szenvedés, a halál, márpedig Isten ezt nem akarja.
Ki a Teremtő?
A világ, amelyet látunk
Ha csak egy pillantást vetünk az élőlények világára, akkor is csodálatos tervszerűséget láthatunk: az ámbrás cet, amely emlősállat, olyan szervekkel rendelkezik, hogy 3000 méter mélyre le tud süllyedni anélkül, hogy feljövetelekor merülési betegségben elpusztulna; a tarkaharkály pedig a csőrével erőteljes kopácsolással üti a fát anélkül, hogy agyrázkódást kapna.
A legtöbb esetben a szervek működőképességétől (pl. a szív, a máj, a vesék) függ az élet. A még nem kifejlett, az éppen csak fejlődésben levő vagy félkész szervek értéktelenek. Aki a darwinizmus felfogásában gondolkodik, annak tudnia kell: az evolúciónak nem célja egy későbbi, majd egyszer működő szerv létrehozása.
Sok költöző madár „robotpilótával” rendelkezik, amely őket az időjárástól, a nappaltól és az éjszakától függetlenül biztosan célba vezérli. A pettyes lile pl. Alaszkáról a Hawaii-szigetekre repül telelni. A 4500 km-es repüléshez szükséges energiát 70 gramm zsiradék biztosítja, ami pontosan ki van kalkulálva, és 6,8 gramm tartalékról is gondoskodik ellenszél esetére.
A Nautilus (csigaházas polip) egy megtekert mészház külső végén él, és házának belső tere kamrákra van felosztva. Ezek a mindenkori merülési mélységtől függően gázzal vannak feltöltve úgy, hogy minden helyzetben biztosítva legyen a lebegési állapot. A mi modern tengeralattjáróink ezzel szemben ormótlanok és tehetetlenek. Ezek az állatok általában 400 méter mélyen tartózkodnak, éjszakánként pedig feljönnek mintegy 100 méterre a tengerszínt alá.
Egyes mikroszkopikusan kis baktériumok „beépített, protonok által meghajtott villanymotorral” rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy azok előre és hátra mozogjanak. Egy ilyen elképzelhetetlenül kicsi coli-baktérium – írd és mondd –, csak hat milliárdod köbmilliméteren több mint hat ilyen „motorral”, egy saját „áramfejlesztő erőművel” egy „számítógépes rendszerrel” és nem kevés „vegyi gyárral” rendelkezik.
Egy élő sejt a tízes hatványainál bonyolultabb és zseniálisabb szerkezet az emberek által előállított bármely gépnél. Benne a szabályozott és időben összehangolt vegyi folyamatok ezrei mennek végbe.
Az élő sejtek DNS-molekuláiban található a legnagyobb ismert információsűrűség. Hány zsebkönyvet tudnánk ezzel a tárolási technikával egy gombostű fejében elhelyezni, ha az csak DNS-anyagból állna? 15 billió példány lenne! Ennyi zsebkönyvet egymásra helyezve a rakás magassága 200 millió km lenne, ez a távolság pedig megfelelne a Föld és a Hold közötti távolság (azaz 384 000 km) 500-szorosának
.
A mi univerzumunkban 1025 csillag (= 1 után 25 nulla) található. Nincs olyan hosszú emberélet, amely alatt ennyit meg lehetne számolni. Ha lenne egy olyan gyors számítógépünk, amely másodpercenként tízmilliárd számítási műveletre lenne képes, annak is 30 millió évre lenne szüksége ahhoz, hogy megszámolja a csillagokat.
Már ennek a néhány példának az áttekintése után is minden gondolkodó emberben felvetődik a kérdés e zseniális elgondolás eredete után. A számos kortársunk által elfogadott evolúció nem hasznavehető válasz, mivel az mindent az anyagra vezet vissza – a sejtben levő mérhetetlen mennyiségű információt, még a lelket és a tudatot illetően is. Az információ természeti törvényei azt mondják, hogy az információ valami olyan, ami nem anyagi, ezért mindig egy intelligens forrást, tehát egy akarattal rendelkező előidézőt (okozót) feltételez. A teremtés alkotásaiban kifejezésre jutó intelligencia és bölcsesség egyenesen lenyűgöző. Ennél fogva a teremtés műveit szemlélve meggyőző a végkövetkeztetés egy kreatív előidézőre (okozóra). Jogos a kérdés:
Hol találjuk meg a végérvényes választ?
A természettudományok keretében csak az lehetséges, hogy a minket körülvevő tér és idő valóságát mérések különböző módszereivel kutassuk. A teremtett dolgokkal kapcsolatban csak azzal foglalkozhatunk, hogy az „mi?”, de azzal nem, hogy „honnan?”. A második kérdésre adandó válasz minden emberi erőfeszítésen túl van, ezért csak maga az előidéző tud választ adni. Isten szava (az Ő Igéje) – a Biblia – már az első mondatában megadja a választ: „Kezdetben teremtette Isten…” Ez nagyon jól megfelel egy intelligens forrás követelményének.
Ki a Teremtő személye?
Isten mindenekelőtt létezett. Mielőtt tér, idő és anyag lett volna, Ő volt az, aki cselekedett. Ha a Biblia első mondatát csak egymagában nézzük, az a benyomásunk, mintha egyedül az Atya-Isten lenne a teremtő. Már a teremtéstörténetről szóló tudósításban van utalás arra, hogy nem egyedül Ő a teremtő: „Alkossunk embert…” (1Mózes 1,26). A Szent Lélek (Szellem) is részt vesz abban; közreműködését már a teremtéstörténet leírásának második mondatából tudjuk: „…de Isten Lelke (Szelleme) lebegett a vizek fölött.” A Biblia nem nevez meg mindent azonnal; gyakran lépésről lépésre tájékoztat bennünket. Az Újszövetségben a „kicsoda” kérdés pontosabban van kifejtve. Pál apostol a Korintusiakhoz írt 1. levele 8. részének 6. versében Jézus Krisztust világosan belevonja a teremtés művébe: „…egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala.”
Az „Elohim” héber szó, amely teremtő Istent jelent, Mózes 1. Könyve 1,1 versében többes számban van. A teremtési cselekvést egy hétköznapi eseményhez hasonlítva így világíthatnánk meg: Családunk gépkocsival barátainkhoz megy látogatóba. Ha elérkezett a hazamenetel ideje, akkor én mint családfő azt mondom: „Most mi hazaautózunk.” Ha többes számban is mondom ezt, mégis azt jelenti, hogy egy valaki fog a kormánynál ülni és vezetni. A család többi tagja is a kocsiban ül, de csak az autó vezetője fogja aktívan a kormányt, működteti a gázpedált és a féket.
Ez az egyszerű kép közölheti velünk azt a szemléletet, amelyet a Biblia nyújt a teremtés kivitelezőjéről. Isten Jézus Krisztus által alkotta meg a világot. Így fogalmazza ezt meg világosan a Zsidókhoz írt levél 1,2 verse. János apostol evangéliumában ugyancsak azt dokumentálja, hogy mindennek, ami létezik, Jézus Krisztusban van az eredete: „minden általa (az Ige által = Jézus által) lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött” (János 1,3).
Jézus Krisztus a Teremtő
A továbbiakban a Kolosséiakhoz írt levél 1. fejezetének 16-17. verseiben ezt olvassuk: „Mert Őbenne teremtetett minden a mennyen és a Földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden Őáltala és Őreá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél és minden Őbenne áll fenn.” A látható, materiális világban semmi nincs, ami nem az Úr Jézus által lett volna megteremtve: az óriási kozmosz (világegyetem) sok millió galaxisával ugyanúgy, mint egy élő sejtben végbemenő folyamatok legfinomabb részletei, vagy akár egy atom szerkezeti felépítettsége. Jézus nemcsak a teljes mikro- és makrokozmosz létrehozója, hanem Ő gyakorolja a fennhatóságot is mindenekfelett.
Ezen kívül még a számunkra láthatatlan világ is Jézus Krisztus által lett megalkotva. Ő a mennyet számtalan élőlénnyel népesítette be, akiket a Biblia angyaloknak nevez. Ahogyan Isten látható világában minden olyan sokoldalú és rendezett, ugyanúgy érvényes ez a láthatatlan világra is. Erre utalnak a trónusok, uralmak, hatalmasságok, fejedelemségek kifejezések is.
Az Úr Jézus ennek a világnak nemcsak a teremtője, hanem a megtartója is. Minden Őbenne áll fenn. A világot annak megteremtése után nem hagyta magára, hanem az Ő erőteljes szava (Igéje) által hordozza és meg is tartja. Így nem kell félnünk egy égitestütközés által bekövetkező kozmikus katasztrófától, vagy a Nap kiégésétől, vagy akár annak kihűlésétől. Jézus Krisztus megőrzi a világot az Ő visszatéréséig.
Az ember nem egy lottójáték eredményeként jött létre, ahogy azt a Nobel-díjas Jaques Monod gondolta, hanem mi határozott céllal lettünk megteremtve – éspedig Jézusra nézve! E cél nélkül elhibáztuk az életünket.
Az Úr Jézus mint Teremtő az Ószövetségben
A Példabeszédek könyve 8. fejezetének 22-24. és 30. verseiben van megírva: „Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a Föld keletkezése előtt. Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem … én már mellette voltam, mint kedvence (= mesterember).” A „mesterember” szó ugyancsak az Úr Jézus kivitelezési tevékenységére utal a teremtés során. A 102. zsoltár 26. versét az Újszövetség a Zsidókhoz írt levélben (1,10) Jézusra vonatkoztatja: „Te vetettél, Uram, alapot a Földnek kezdetben; és a Te kezed alkotása a menny.”
Hogyan készítette el a Teremtő az Ő művét?
Ha megkérdezzük, hogyan történt a teremtés, a Biblia kinyilatkoztatja a Teremtő következő módszereit:
• Isten Szava (Igéje) által (Zsolt. 33,6; János 1,1-4);
• építőanyag nélkül (Zsidókhoz írt levél 11,3);
• Isten ereje által (Jeremiás 10,12);
• Isten bölcsessége által (Zsolt. 104,24; Kol. 2,3);
• Isten akarata szerint (1Mózes 1,26; Jel. 4,11);
• Isten Fia által (János 1,1-4. 10; Kolossé 1,15-17);
• Jézus lényének megfelelően (Mt. 11,29; Jn. 10,11).
A teremtés hat napja alatt ezek az alkotóelemek működtek. Ezek nincsenek a természeti törvények szerinti történéseknek alárendelve, ezért csak hit által érthetők meg. Ma a természeti törvények szabályozzák a világunkban végbemenő folyamatokat, de azok nem a mozgatórúgói a teremtésnek, hanem annak csak az eredményei.
Mit kaptunk Jézus Krisztusban?
Ő a fundamentum, amelyre felépíthetjük életünk épületét. Egy építési takarékpénztár a következőképpen reklámozta magát: „Ezekre a kövekre építhetnek!” Krisztusról valóban elmondhatjuk: „Erre a fundamentumra alapíthatnak!” Krisztusban mindennek megvan a megalapozottsága: a teremtésnek, a Bibliának, a hitnek, az üdvösségnek, a békességnek, a reménységnek, az Atyához vezető útnak, az élet céljának.
Jézus Krisztus a mozdíthatatlan, erős kőszikla (1Korintus 10,4), amelyen minden ember által kigondolt rendszer szétzúzódik. Amikor Isten azt mondja: „Elvesztem a bölcsek bölcsességét” (1Korintus 1,19), akkor az a Jézus Krisztus „kőszikla” által történik meg. Ideológiák, ateizmusok és evolúciós rendszerek itt hajótörést szenvednek. Ezek képviselőinek is le kell egyszer borulniuk ez előtt az Úr előtt (Filippi 2,10), még akkor is, ha most még oly vehemensen el is utasítják a „Tervezőt”, az „Alkotót”, a „Teremtőt”, a „Megmentőt” és az „Üdvözítőt”.
Miért veszélyes az evolúciós elmélet?
Nemcsak egy hamis világszemléletet nyújt nekünk, hanem reménytelenségbe vezet bennünket, ahogyan azt Jean Paul német író találóan fogalmazta: „Nincs Isten … minden dermedt, néma semmi! Hideg, örök kényszerűség! Őrült véletlen… Mindenki mennyire egyedül létezik a világmindenség tágas kriptájában!”
Az evolúciós elmélet azt állítja, hogy meg tudja magyarázni ezt a világot Teremtő nélkül. Az embereket következésképpen az ateizmushoz vezeti, de Jézus bizonyságtétele szerint az ateizmussal a pokolba jutunk: „…aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Márk 16,16). Néhányan megkísérlik azt, hogy az evolúciót Isten munkamódszerének magyarázzák. Azonban ha Isten evolúció által teremtett volna, akkor
• nem lett volna első emberpár;
• bűn sem lett volna, mert az „agresszió az a lendkerék, amely az evolúciót serkenti” (Joachim Illies);
• Isten a halált a teremtés eszközeként használta volna;
• az Úr Jézus által elvégzett váltságmű elveszítené megalapozottságát. Az Úr Jézust a Biblia a bűnös Ádámmal szembe állítva „az utolsó Ádám”-nak nevezi (1Korintus 15,45).
Ezek az állítások bizonyítják, hogy az úgynevezett „teista evolúció” a Bibliát alapjaiban megrendíti, és ezzel elveti. Ezért ezt a hamis elméletet a leghatározottabban vissza kell utasítanunk.
Egy lélegzetelállító gondolat
Megismertük Jézus Krisztust, mint minden dolgok teremtőjét. Ő az, aki öröktől fogva volt és a Mennyei Birodalom királya. Őneki adatott minden hatalom a mennyben és a Földön (Máté 28,18). Fel tudjuk-e fogni a következő meghökkentő gondolatot? A golgotai keresztre feszített férfi és ennek a világnak és minden életnek a Teremtője egy és ugyanaz a személy!? Irántunk való kifürkészhetetlen szeretetében hagyta magát keresztre feszíttetni és nem védekezett; tette ezt azért, hogy nekünk megnyissa a menny kapuját. Aki ezt elveti, elveszít mindent: „Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?” (Zsidókhoz írt levél 2,3) Aki viszont Őt elfogadja, az megnyer mindent: „Aki hallja az én szavamat (Igémet), és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van … átment a halálból az életbe” (János 5,24).
Kérd az Úr Jézustól minden bűnöd megbocsátását, hogy Isten ítélőszéke előtt megállhass! Fogadd el Őt személyes Teremtődnek, Üdvözítődnek, és kövesd Őt!
Dr.-Ing. Werner Gitt,
professzor és igazgató
Utazás … ahonnan nincs visszatérés
Az észak-olaszországi Dél-Tirolban egy templomban négy koponya található egy fal alsó párkányán. Fölöttük egy tábla lóg ezzel a felirattal: „Ki volt a bolond? Ki volt a bölcs? Ki a koldus? Ki a császár?” A császár hatalmából és gazdagságából már valóban semmi sem látszik. Lehet, hogy a koldus koponyája közvetlenül a császáré mellett van, de az semmit sem árul el szegénységéről, rongyairól és korgó gyomráról. Talán hajlanánk arra, hogy készítsünk egy másik táblát, amelyre ezt írnánk: „A halálban mindenki egyenlő!” Most vizsgáljuk meg, helyes lenne-e ez a felirat.
Van út a mennybe!
Sokan elfojtják magukban az örökkévalóság kérdését. Még azoknál is megfigyelhető ez, akik egyáltalán gondolnak az életük végére. Drew Barrymore amerikai színésznő, gyermeksztárként az E.T. című fantázia-filmben az egyik főszerepet játszotta. Huszonnyolc évesen így nyilatkozott: „Amennyiben hamarabb meghalnék, mint a macskám, akkor etessék meg vele a hamvaimat. Legalább a macskámban hadd éljek tovább.” Nem ijesztő ez a mitsemsejtés és rövidlátás a meghalás küszöbén?
Jézus idejében sok ember fordult hozzá, de csaknem mindig valamilyen földi ügyben:
• Tíz leprás meg akart gyógyulni (Lukács 17,13).
• Vakok szerettek volna látóvá lenni (Máté 9,27).
• Valaki egy örökösödési vitában kérte a segítségét (Lukács 12,13).
• Farizeusok jöttek azzal a csalárd kérdéssel, hogy kell-e adót fizetniük a császárnak (Máté 22,17).
Csak kevesen tudakolták az Úr Jézustól azt, miként juthat az ember a mennybe. Egy gazdag fiatalember ezzel a kérdéssel kereste fel: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Lukács 18,18). Kapott választ: adja el mindenét, amin csüng a szíve, és kövesse Jézust. Mivel nagyon gazdag volt, nem fogadta meg a tanácsot, így pedig lemondott a mennyről. Voltak olyanok is, akik egyáItalán nem keresték a mennyországot, de a Jézussal való találkozáskor felfigyeltek rá, és abban a pillanatban meg is ragadták. Zákeus csak kíváncsiságból akarta látni Jézust, azonban többet kapott, mint amennyit várt. Amikor Jézus látogatást tett a házában, Zákeus – úgyszólván kávézás közben – rátaláIt a mennyre. Jézus megállapította: „Ma lett üdvössége ennek a háznak” (Lukács 19,9).
Hogyan lehet megtalálni a mennyet?
Az eddigiek alapján leszögezhetjük:
• A mennyországot egy bizonyos egészen konkrét napon találja meg az ember. Jó tudni ezt, mert így az Ön számára is, kedves Olvasóm, lehetővé válik a mai napon, hogy megragadja Istennél az örök életet.
• A mennyország megszerzése nincs valamilyen tel-jesítendő feltételhez kötve.
• A mennyországot teljesen felkészületlenül is meg lehet találni.
A saját elképzeléseink arról, miként juthatunk a menny-be, mindenestül hamisak, ha nem Isten kijelentéseiből indulunk ki. Egy énekesnő egyik slágerében egy bohócról énekelt, aki hosszú évekig tartó cirkuszi szereplés után visszavonult. Azt dalolta róla, hogy ő biztosan a mennybe kerül, mert felvidította az embereket. Egy gazdag hölgy pedig építtetett egy menhelyet, amelyben 20 nincstelen nő ingyen élhetett. Egy feltétele volt csak: a nőknek el kellett magukat kötelezniük, hogy napi egy órát imádkoznak az alapítónő lelki üdvéért.
Mi juttat be minket a mennybe?
Hogy világos és érthető választ adjon erre a kérdésre, az Úr Jézus elmondott nekünk egy példázatot. Lukács evangéliuma 14. részében a 16. verstől kezdve egy emberről beszél (a példázatban Istent jelképezi), aki nagy vendégséget készül rendezni, s először csak célzottan küld ki bizonyos számú meghívót. Valamenynyi válasz lesújtó: „azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: földet vettem (...) A másik azt mondta: öt iga ökröt vettem (...) Megint egy másik azt mondta: most nősültem, azért nem mehetek.” Jézus a vendéglátó ítéletével zárja a példázatot: „mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.” Ebből nyilvánvaló, hogy a mennyet meg lehet nyerni vagy el lehet veszíteni. A döntő pont a meghívás elfogadása vagy elutasítása. Lehetne ez ennél egyszerűbb? Minden bizonnyal nem! Ha egykor sok ember lesz kizárva a mennyből, akkor az nem amiatt lesz, hogy nem ismerték az odavezető utat, hanem mert elhárították a meghívást.
A példázatban előforduló három ember nem követendő példa, mert közülük egyik sem fogadja el a meghívást, egyikük sem jön el a nagy ünnepségre! Akkor nem lesz megtartva a vendégség? De igen! A lemondások után a ház ura mindenhová kiküldi meghívását. Immár nem aranybetűs meghívókat nyomat. Most az egyszerű felhívás érvényes: „Gyertek!” Aki csak engedi magát meghívni, biztosan helyet kap a lakomán.
Mi történik ekkor? Igen, jönnek az emberek – csapatostul is. Egy idő múlva megállapítja a vendéglátó, hogy van még szabad hely. Ekkor azt mondja a szolgáinak: Menjetek ismét ki! Hívogassatok tovább!
Ezen a helyen szeretném magunkra vonatkoztatni a példázatot, ugyanis ez éppen a mai helyzetünkre illik rá. Van még szabad hely a mennyben, és Isten azt üzeni Neked: „Gyere, foglald el helyedet a mennyben! Legyél böIcs, és foglald le a helyedet az örökkévalóságra! Tedd meg ma!”
A menny elképzelhetetlenül szép, ezért hasonlítja az Úr Jézus egy nagy ünnepséghez, vendégséghez. Az 1Korintus 2,9-ben ezt olvassuk még róla: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” Semmi, de végképp semmi nincs ezen a Földön, ami csak megközelítőleg is fogható lenne a mennyhez. Olyan elképzelhetetlenül szép ott! Semmiképpen sem szabad elszalasztanunk! A menny tehát mindent megér. Egyvalaki kinyitotta előttünk a menny-be vezető kaput. Ez pedig Jézus, az Isten Fia! Neki köszönhetjük azt is, hogy olyan egyszerű oda kerülni. Már csak azon múlik, hogy mi akarjuk-e. Csak az nem tesz eleget a meghívásnak, aki olyan ostoba, mint a példázatban szereplő három férfi.
A megmenekülés az Úr Jézus által történik
Az Apostolok Cselekedetei 2,21 igen fontos igevers: „Aki azonban segítségül hívja az Úr (Jézus) nevét, üdvözül.” Ez az Újszövetség egyik alapvető mondanivalója. Amikor Pál a filippi börtönben volt, a börtönőrnek ugyanilyen velősen megfogalmazta a lényeget: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apostolok Cselekedetei 16,31) Bár rövid és szűkszavú ez a felszólítás, de hathatós és életet átformáló. Még azon az éjszakán megtért a börtönőr.
Miből ment meg Jézus? Ezt feltétlenül tudnunk kell: Jézus a pokolból menekít ki, át a mennybe! Mindkét helyről azt mondja a Biblia, hogy örökre oda kerülnek az emberek. Az egyik hely rettenetes, a másik pompás. Harmadik hely nincs. Öt perccel a halál után senki nem fogja többé azt mondani, hogy a halállal mindennek vége. Jézus személyén dől el minden. Örök tartózkodási helyünk egyetlen személytől függ: Jézustól – és a mi vele való kapcsolatunktól!
Amikor Lengyelországban egy előadói körúton voltam, látogatást tettünk a hajdani auschwitzi koncentrációs táborban. Iszonyatos történések helyszíne volt ez a hitleri ún. Harmadik Birodalom idején. 1942 és 1944 között itt több mint 1,6 millió embert, többnyire zsidót gázosítottak, majd égettek el. Az irodalomban „auschwitzi pokol”-ként emlegetik ezt. Elgondolkodtam ezen a megnevezésen, amikor egy alkalmazott keresztülvezetett minket egy gázkamrán, amelyben „töltetenként” 600 személy pusztult el egyszerre. Elképzelhetetlenül borzalmas lehetett. De tényleg a pokol volt ez?
Látogatócsoportunk csak azért nézhette meg e gázkamrát, mert ez a szörnyűség 1945-ben véget ért. Most szabadon látogathatók ezek a létesítmények, és senkit sem kínoznak, senkit sem mérgeznek meg bennük. Az auschwitzi gázkamrák időben korlátozottak, végesek voItak. Az a pokol azonban, amelyről a Biblia beszél, örök.
A mai múzeum bejárati csarnokában ráesett a pillantásom egy képre, amely keresztet ábrázol Krisztus testével. Egy fogoly a Megfeszítettbe vetett reménységét belekarcolta egy szöggel a falba. Ez a művész is meghalt az egyik gázkamrában. De ő ismerte a megmentő Jézust. Bár irtózatos helyen halt meg, de nyitva álIt előtte a menny. Abból a pokolból azonban, amelytől az Úr Jézus az Újszövetségben oly nyomatékosan óv (pl. Máté 5,29-30; 7,13; 18,8), nem lehet megszökni vagy megmenekülni, ha már az ember egyszer oda megérkezett. Mivel pedig a pokol Auschwitzcal ellentétben örökké üzemel, meglátogatni sem lehet soha.
A menny is örök. Ez pedig az a hely, ahová Isten szeretne eljuttatni minket. Engedje magát ezért behívni a mennybe! Hívja segítségül az Úr Jézus nevét, és ezzel biztosítson magának helyet a mennyben! – Egyik előadásom után igen felindultan kérdezett meg egy aszszony: „Lehet egyáltalán helyet foglaltatni magunknak a mennyben? Az utazási irodákban használunk ilyen szavakat!” Egyetértettem vele: „Aki nem foglaltat le helyet, nem jut célba: Ha Ön Hawaiiba akar repülni, akkor is szüksége van egy érvényes repülőjegyre.” Erre ő: „De a repülőjegyet ki kell fizetni!” „Igen, igen, a mennybe szóló jegyet is! Az azonban olyan drága, hogy közülünk senki sem tudná kifizetni. A bűnünk az oka, hogy erre képtelenek vagyunk. Isten nem tűr meg bűnt az Ő országában, a mennyben. Aki itteni élete után az örökkévalóságban Istennél szeretne lenni a mennyben, annak meg keIl szabadulnia bűnétől és bűnének büntetésétől. Ez a szabadítás csak egy bűntelen személy által volt lehetséges – ez a személy pedig JÉZUS KRISZTUS. Egyedül Ő fizetőképes! És Ő fizetett kiontott vérével, a golgotai kereszten elszenvedett haláIával.”
De mit keIl most tennem, hogy a mennybe kerüljek? Nekünk is szól Isten meghívása az üdvösségre. Nyomatékosan kérlel bennünket a Biblia számos helye, hogy válaszoljunk Isten hívására:
• „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun!“ (Lukács 13,24)
• „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Máté 4,17)
• „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, mely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják” (Máté 7,13-14).
• „Ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál!” (1Timóteus 6,12)
• „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apostolok Cselekedetei 16,31)
Mindezek igen sürgető és felrázó meghívások. Érezni belőlük az ügy komolyságát, valamint a határozottságot és a sürgősséget. Csak akkor cselekszünk tehát következetesen, ha a mennybe szóló meghívóra imádságban válaszolunk, amely például így hangozhat:
„Úr Jézus Krisztus, ma olvastam, hogy csak Teáltalad kerülhetek a mennybe. Szeretnék egyszer Nálad lenni a mennyországban. Kérlek ezért, hogy ments meg a pokoltól, ahová a bűnösségem miatt tulajdonképpen kerülnék. Mivel olyan nagyon szeretsz engem, értem is meghaltál a kereszten, és kifizetted ott bűneim büntetését. Látod minden vétkemet gyermekségemtől fogva. Te ismersz minden bűnt; azt, aminek jelenleg a tudatában vagyok, de mindazt is, amit már rég elfelejtettem. Ismered szívem minden rezdülését. Előtted nyitott könyv az életem. Úgy, ahogy vagyok, nem mehetek Hozzád a mennybe. Kérlek, bocsásd meg a bűneimet. Jöjj most be a szívembe, és teremtsd azt újjá! Segíts nekem, hogy mindennel szakítsak, ami nem helyes a Te szemedben, és ajándékozz meg új élettel és gondolkozással, amelyek a Te akaratod és tetszésedre vannak. Kérlek nyisd meg előttem Igédet, a Bibliát! Segíts, hogy megértsem, amit mondani akarsz nekem, és adj nekem engedelmes szívet, hogy azt tegyem, ami neked tetszik. Mostantól fogva Te legyél az én URAM, életem Királya. Követni akarlak. Kérlek, mutasd meg nekem az utat, amelyen járnom kell életem minden területén. Köszönöm, hogy meghallgattál, hogy most már Isten gyermeke lehetek, aki egykor nálad lesz a mennyben. Ámen.”
Dr.-Ing. Werner Gitt,
professzor és igazgató